Anodizálás - anódos oxidáció - , vagy eloxálás egy elektrolitikus felületkezelési eljárás, melyet arra használnak, hogy növeljék a fémek felületén a természetes oxidréteg vastagságát. Anodizálásnak nevezik, mert a kezelendő fém az anód elektródája (pozitív pólusa) az elektromos áramkörnek. Az anodizálás növeli a korrózió ellenállást, kopásállóságot és jobb tapadást biztosít az alapozáshoz, festéshez, ragasztáshoz, mint a csupasz fém.  Az anodizálást leggyakrabban aluminium ötvözetek felületvédelmére használják, de az eljárás működik más fémeknél is, mint titán, cink, magnézium, nióbium, tantál. Az anodizálás nem alkalmazható vas,  vagy szénacél felületekre, mert ezen fémek esetén az oxidréteg (rozsda) lepereg a felületről.

Az anodizálás előtt a megmunkálandó ötvözetet megtisztítjuk forró áztató, vagy oldószeres fürdőben (rendszerint nátrium-hidroxidban). Az anodizáló fürdőben a feszültség hatására oxigén keletkezik, mely reagál az anódként használt fémmel és porózus réteget hoz létre a felületén. Lényeges lépés a folyamat végén a pórusok tömítése. A korrózióállóságot, a színtartósságot a tömítettség erősen befolyásolja. A tömítés történhet forróvízben vagy nikkel-fluorid oldatban.