A titán a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Ti, rendszáma 22. Az átmenetifémek közé tartozik.
Titán története
Az elemet Martin Heinrich Klaproth német vegyész fedezte fel 1795-ben, és a titánokról nevezte el. Ők a görög mitológiában Gaia és Uranosz gyermekei, az erő megtestesítői voltak, akiket Kronosz bukása után arra kárhoztattak, hogy a Föld mélyének rejtett tüzei között éljenek. A fémet szennyezett formában először Berzelius állította elő 1825-ben, nagy tisztaságú formában azonban csak sokkal később nyerték ki: Hunter 1910-ben a titán-kloridot (TiCl4) nátriummal (Na) redukálva állított elő először tiszta titánt.
Titán vegyületei
A titán oxidációs száma a vegyületeiben leggyakrabban +4, ritkábban +2 vagy +3. A +2-es oxidációs számú titánt tartalmazó titánvegyületek ionosak, a magasabb oxidációs fokú titánvegyületek többnyire kovalens vegyületek. A titán(III)-sók redukáló hatásúak, az analitikában redukálószerként használják őket.
Titán halogénvegyületei
A titán legjelentősebb halogénvegyületei a TiCl2 (titán(II)-klorid) és a TiCl4 (titán(IV)-klorid, titán-tetraklorid). A TiCl2 szilárd halmazállapotú, rétegrácsos szerkezetű ionvegyület. A TiCl4 cseppfolyós halmazállapotú, molekularácsos vegyület. A TiCl4 füstöl, és nedves levegőn teljesen hidrolizál, a reakcióban TiO2 (titán-dioxid, titán(IV)-oxid) keletkezik. Vizes sósavoldatban különböző intermedier hidrolízistermékek, például TiOCl2 (titanil-klorid) is keletkezhetnek. A titán (III)-kloridot az analitikában használják redukálószerként (titanometria).
Titán oxigénvegyületei
A titán(IV)-oxid vagy titán-dioxid fehér színű, vízben oldhatatlan, atomrácsos jellegű szilárd vegyület. Savakkal, lúgokkal szemben ellenálló, a tömény kénsav oldja, a reakcióban titán(IV)-szulfát (Ti(SO4)2) keletkezik. Savanhidridnek tekinthető, belőle különböző titánsavak származtathatók.
A titánsavak sóinak neve: titanát. A titánsavak szerkezetük alapján inkább kettős oxidoknak tekinthetők.
Titán előfordulása
A titán, amely a földkéreg 0,63%-át adja, nagyon gyakori elem (a kilencedik leggyakoribb elem). Annak oka, hogy régen kevéssé ismerték, annak tulajdonítható, hogy a tiszta fémet igen nehéz volt előállítani, illetve előfordulása meglehetősen szétszórt.
Két legfontosabb ásványa az ilmenit (FeTiO3) és a rutil (TiO2).
Titán előállítása és felhasználása
1932-ben a luxemburgi Wilhelm Kroll állította elő a titánt titán-kloridból fémkalciummal (Ca), majd később magnéziummal (Mg), illetve nátriummal. Ezen eljárások költségessége megakadályozta a titán kereskedelmi hasznosítását, azonban kedvező tulajdonságai (kis sűrűség, jó mechanikai szilárdság, előnyös ötvöző tulajdonságok) indokolták felhasználását. Fő felhasználási területe még ma is a repülőgépipar, mind a sugárhajtóművek, mind a repülőgépsárkányok előállításához, de széleskörűen használják vegyipari és hajózási berendezések gyártására is. Gyógyászatban az implantátum anyagaként. A tiszta, ötvözetlen titánt, elfogadja az élő szervezet. Előállítására még ma is a Kroll-módszer a legelterjedtebb: ilmenitet vagy rutilt hevítenek klór (Cl2) és szén (C) jelenlétében 900 °C-on.
A TiCl4 kinyerhető, majd argonatmoszférában zárt kemencében magnéziumolvadékkal redukálható 900 °C-on.
Forrás: Wikipedia